Az én politikai palettámon négy parlamenti párt van (a KDNP-t közepesen rosszul sikerült PR akciónak tekintem) ebből a három ellenzéki gyakorlatilag láthatatlan. Persze mondhatnánk, hogy elnyomás, meg nyomasztó kormánypárti médiafölény, de azért a médiában elég hangsúlyos a kormány nemzetközi kritizálása/alázása különböző ügyekben, szóval valószínűleg nem ez az elsődleges probléma. Sokkal inkább magában az ellenzékben keresendő a hiba.
Az MSZP-nek persze van egy ásza Gyurcsány személyében, az ő megszólalásait rendre felkapja a sajtó. Más kérdés, hogy a volt miniszterelnök tevékenysége durván kontraproduktív, óriási tehertétel a szocialisták számára. Azt hiszem még kevés megmaradt törzsszavazójuk ökle is összeszorul, ha a mi Fletónk magabiztosan és nagyon-nagyon lazán nyilatkozik valami bődületes marhaságot, esetleg ironizálni próbál. Emellett viszont az elmúlt fél évben kétszer sikerült betörniük érdemben a médiába (már ha nem arról szóltak a híradások, hogy elvittek/megvádoltak megint egy volt MSZP-s politikust). Az egyik ügy az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése volt, amely már a jóval avatottabb Fidesz szájakból sem ütött nagyot (a kormánynak pénzre van szüksége, és a világpiaci árak is magasak – 10 forintos csökkentést a lakosság és a szállítmányozók észre sem vennének de a költségvetés igen), a másik a magánnyugdíj pénztári tagok kárpótlása, amennyiben a szocialisták kerülnek hatalomra (ami nettó baromság, honnan akasztanak le háromezer milliárdot? Kölcsönt vesznek fel rá?). Szóval elég nagy baj van, ha már a demagógia sem működik. Vagy talán arra várnak, hogy idővel elfelejtik a választók az inkompetenciát meg a mutyikat? Ahhoz még valószínűleg kell néhány év. Azt hiszem egymás torkának szorongatása túlságosan leterheli a vezetőket, így viszont garantált a még nagyobb bukás.
A Jobbik úgy tűnik még mindig nem heverte ki, hogy nem lehetett királycsináló, a Fidesznek megvan egyedül is a kétharmad, egyáltalán nincs szükségük egy nemzetközileg megvetett és kiközösített pártra. Sőt látványosan semmibe is vehetik, még dicséretet is kapnak külföldről érte. Ez be is tett a Jobbiknak, a választások előtti harcos radikalizmusból és rendpártiságból semmi sem maradt meg, új elem viszont a sértett köldöknézés. A változás nem éppen kedvező:.akárki akármit mond, vannak bizonyos ügyek, ahol a látszólag finom megoldások nem igazán célravezetőek, és korrekt ötletekből sem volt hiány annak idején a párt háza tájékán korábban. Most viszont a képviselőik úgy tűnik Piroskaként rémülten botorkálnak a Parlament jogi és lobbista útvesztőiben, talán még a WC se találják meg időben.
Az LMP pedig, hiába a parlamenti meg EP helyek, nagyjából ugyanott áll, mint amikor elkezdődött a nagy projekt. A párt (esetükben ez már önmagában is némi túlzás) még mindig az identitását keresi, de vagy nagyon eldugták, vagy nem is volt soha. Más kérdés, hogy ettől még szerezhetnének pár tehetséges médiaszakembert, hogy barkácsoljanak valamit nekik a következő választásokig, mert ez édeskevés. Az elmúlt kilenc hónapból egyetlen valamirevaló kampányelemet sem tudnék felsorolni, és nem hiszem, hogy az én figyelmem kalandozott volna el. Az eddigi teljesítményükre már a nulla is igen hízelgő lenne, pedig lássuk be, muníció akadt volna bőven.
A jelen helyzetből kiindulva a Fidesz 2014-ben a jelenleginél is nagyobb arányú győzelmet arathat, ami önmagában egyáltalán nem lenne baj, de a politika monopolizálása, a versenyhiány könnyen elkényelmesíti a politikusokat. A sportban is igaz, hogy kiemelkedő teljesítményhez avatott ellenfelek is szükségesek. Egy Manchaster United – Balatonfüred-öregfiúk meccsre évek múltán nem az izgalmak vagy a szép megoldások, hanem a groteszksége miatt emlékeznénk. Szóval Magyarország megérdemelne egy csupán mérsékelten szánalmas ellenzéket a ciklusban. Hajrá fiúk!
