Néhány napja láttam a Hír TV-n Nagy Katalin interjúját a jegybankelnökkel a költségvetés veszélyeiről. Nagy végletesen elfogult és inkompetens, egy reggeli műsort se bíznék rá, de nyilván megvan a maga célcsoportja. Sokkal érdekesebb volt, hogy Simor mennyire rosszul kommunikál, és próbál „politikailag korrekten” nyilatkozni, noha mondandójának tartalma ezt eleve lehetetlenné teszi. Leginkább egy megszeppent kisiskolásra hasonlított. A beszélgetésük ennélfogva Ford Fairlane-i érzéseket keltett bennem, nevezetesen milyen egy sajtreszelővel maszturbálni: kicsit érdekes és nagyon fájdalmas.
De mi is a baj a költségvetéssel?
Ha veszünk egy nagy levegőt, mondhatjuk azt hogy semmi. Semmi olyan, ami ne lenne megmagyarázható és megérthető, legalábbis ha a hazai viszonyokon edződtünk.
A kormány tartani akarta magát az ígéretéhez, a nagy arányú SZJA csökkentéshez. Az EU beintett, nem lehet nagyobb költségvetési hiány az előzetesen tervezettnél, ezért pénzt kellett szerezni a lukak befoltozására, és mivel sok pénzt, százmilliárdokat, a szerethető és etikus konstrukciók kiesetek. Maradt a harácsolás ahonnét csak lehet.
De ne legyünk igazságtalanok! Aki 2011-re óriási változásokat várt (ami persze a költségvetésben is markánsan megjelenik) nem ismeri az állam működését. Az adórendszert újfent feltúrták, nem is beszélve a különadók rendszeréről. Intézményeket szüntetnek meg, vonnak össze. Az oktatási „reformról” – az is megér egy misét - már nyílt vita van a kormánykoalíción kívül és belül egyaránt, az egészségügyi reform lassabban halad, állítólag emiatt inog Szócska Miklós széke. Az elmúlt 4 (8) év rémült maszatolása után különösen nagy kontraszt, de jól látszik a határozott változtatási szándék. Hogy jól járunk vele, vagy beledöglünk, egy-két éven belül kiderül. Most még nem látszik egyértelműen, hogy a Fidesz a jó ügy érdekében kis elefántot játszik a porcelánboltban, vagy szociális diktatúrát épít.
A reformoknak idő kell hogy bevezetésre kerüljenek, és még több, hogy elkezdjenek működni. Ebből adódóan az első valódi változásokat hozó költségvetés a 2012-es lehet. Oké, veszünk egy nagy levegőt és megpróbáljuk valahogy kihúzni 2011-et, ebben már van rutinunk, de mit várhatunk 2012-től?
Azok, akik valami varázslatban bízva, vagy politikai elkötelezettségük miatt már 2011-et is a kilábalás évének tekintik, bizonyára sokat. A realista kevesebbet. Lássuk be eddig a kormány ott sem ugrott ahol megtehette volna, hanem földbe taposta a gátat. Esetleg meg is taposta, és még énekelt is hozzá. De egyre több olyan szituáció várható, ahol ez a mentalistás nem csak elégtelen, de kifejezetten káros is. Az előjelek pedig nem éppen kedvezőek.
Az oktatási reform jelen formájában a hallgatók megrendszabályozásáról és az rendszerbe öntött milliárdokról szól, a többi – beleértve az elmúlt 20 év megváltozott igényeire, meg a piacgazdaságra adott válaszokat inkább csak nyomokban található meg benne, mint a mogyoró.
Az egyes szektorokat sújtó különadókról bejelentették, hogy csökkentett mértékben de még évekig fennállnak. Hurrá! Kezdjük azzal, ha az adó évekig tart az nem extra-, vagy különadó. Ahogy azt is illene figyelembe venni, csak egy példát említve – ma Magyarországon szinte lehetetlen hitelt felvenni. Ha maradnak az adók, és nem változik a szabályozás akkor azért elég rossz lesz itt mindenkinek. Pedig lehetne pozitív adóslista, lehetne hatékonyabban fellépni a cégek becsődöltetéséből, eltüntetéséből élő „vállalkozókkal” szemben, így csökkentve a bankok kockázatát, hogy ne az amúgy korrekten fizetni próbáló ügyfeleken tudják/akarják pótolni a máshol keletkezett veszteségüket. De komolyabb szabályozás kéne, amely jobban védi mindkét felet. Ehhez kell tudás és tehetség, nem egy különadó-táblázat összebarkácsolásához, még ha a lobbiérdekeket kőkeményen érvényesíteni is kellett benne.
A nyugdíjrendszert most próbálják államosítani, ami több szempontból is gázos. Kezdjük azzal, hogy óriási looser aki elhiszi, hogy az állam jobban sáfárkodik a pénzével, mint egy versengő magánynyugdíjpénztár. Mivel meggyőzni az ellenkezőjéről bajos lenne bárkit is, marad a cseppet sem burkolt erőszak, a maga alkotmány-, és emberi jog ellenességével. Hiszen évtizedekig fizethettük a nyugdíjjárulékot azért, hogy egyszer nyugdíjunk legyen belőle (vagy sokkal inkább jogosultak legyünk rá), most a kormány visszamenőleges hatállyal eltörölne ezt a jogot. Matolcsy György egy beszédbe sűrítette a jelenlegi rendszer minden hibáját, veszélyét és kiszolgáltatottságát, mellékesen pedig kitűnő reklámot csinált a magánnyugdíjpénztáraknak, amelyek tényleg a mi saját megtakarításainkat kezelik, jól elszámoltatható módon.
Ehhez képest a gazdasági racionalitások szinte lényegtelennek tűnhetnek: a visszatérő majdnem nyugdíjasok nyugdíját fizetheti majd az állam néhány év múlva, miközben a pénzüket már most felhasználják a költségvetés betömködésére (nem hoznak létre belőle számottevő nyugdíjalapot, kapásból elköltik). Micsoda rózsás jövőkép.
Emellett az állam ezzel a lépéssel magával is kiszúr, mert a magánnyugdíjpénztárak voltak a legstabilabb államkötvény vásárlói, így az állam finanszírozása is jóval problémásabb lehet a jövőben.
A nők kedvezményes nyugdíj ötlete szintén egy pofon azok számára, akik szerint a pazarló, elmaradott rendszert szigorítani, felülvizsgálni kellene, és nem új kedvezményekről ötletelni.
Az egészségügyi rendszer átalakításáról semmit sem lehet tudni, idén csak a kórházak veszteségét csökkenti az állam, a közigazgatási reform nyomokban sem létezik.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne 2012 a gazdasági diadalmenet első éve, de kezd eluralkodni rajtam a szkepticizmus. A beígért csoda közelről üres trükkhalmaznak tűnik, de önjelölt varázslóink saját ügyetlenségük helyett, a közönséget és a kritikusaikat okolják a kudarcért. A tendenciák sokkal inkább arra mutatnak, hogy az állam összelopkod magának annyi pénzt, hogy képes legyen folytatni a korábbi alacsony színvonalú és pazarló működését, mint sem belemenjen valódi változásokkal járó reformok nehéz és hálátlan előkészítésébe. Ha pedig ez így lesz, akkor ha nem is feltétlenül 2012-ben, de biztosan beledöglünk, és sokan még az utolsó pillanatban sem fogják érteni mi is történt.
