Korábban más világ volt. A kormány hozott egy döntést - különadóakat vetett ki, elvette a manyup pénzeket, durván átszabta a korkedvezményes és rokkant nyugdíjakat - katonás rövidséggel indokolt, aztán már ment is tovább. Küldetése volt: két évtized tespedtségéből kellett kirántania az országot, reformálni, változtatni, javítani. Ha pedig gond volt, joggal rá lehetett fogni az EU válságára, vagy a 8 évnyi szocialista nyűglődésre. A kommunikációt, vitát nem erőltette: az ellenzék vagy jelentéktelen vagy hiteltelen, a lakosság reménykedő kisebb mértékben letargikus volt.
Eltelt másfél év és a helyzet nagyot változott. Selmeczi Gabriella és Szijjártó Péter, két abszolút nem szavahihető, a gazdasághoz (gyanítom máshoz sem) nem is konyító ember az MNB soros államadósság prognózisát vádolja politikai részrehajlással, és vitatja annak valóságtartalmát. Amely a média jellegéből fakadóan éppen ezért kap soha nem látott publicitást és érdeklődést.
Szánalmas.
A kormány még mindig vadul tör előre, de hiába a sok hódítás, már érzi a kapott sebeket is. És van egy olyan front belföldön is, ahol védekezni kényszerülnek. OV súlyos politikai hibát vétet, amikor az államadósság csökkentésének kérdését a legfőbb célnak nevezte meg, és személyét is hozzákötötte. Mert az államadósság nem kizárólag az ország ügye, kétharmaddal sem lehet utasítani a nemzetközi pénzpiacokat, visszaszerezni a befektetők bizalmát, meghatározni az árfolyamot. 
Amit láttunk, az nem más, mint a gyengeség jele. Különösen hat az általánosan eluralkodott  arrogancia mellett, kétségbeesését sugároz.
A vége meg látványos politikai pálfordulat: OV most már szereti Simort. Megszületett a felismerés, 320-as euró árfolyam felett, kezelhetetlen és folyton növekvő államadóssággal, az államcsőd felé rohanva ne bántsa senki a jegybankelnököt (el is hallgattak nyomban a kritizáló hangok). Simor hirtelen barát lett, egy ember aki ugye segít a kormánynak. Sőt az IMF is a barátunk: az egész világ az csak ne ne nőjenek az égig az euró árak. És végig csináljunk úgy, mintha korábban nem történt volna semmi: nem a kormány idézte elő a válságot, és most nem is hátrál meg látványosan. Ha ezt sikerül lenyomni a választók torkán, az lesz ám a kommunikációs bravúr.
Persze semmi sem lesz már a régi: a hitelesség  oda, a kritizáló hangok egyre erősebbek, és egyre több emberhez jutnak el. Az EU és az IMF pedig alighanem elszámol minden korábbi hibáért, alighanem kamatostul.
Most derül majd ki, hogy menyi tartás van a kormányzatban, és persze OV-ban. Képes lesz akkor is a pályán maradni, harcolni amikor nem ő az egyetlen játékos - és úgy tűnik lassanként az esélyessége is veszélybe kerül.