A nyugdíjrendszer átalakítása hálás téma, majd minden eleme eszményi terep a józan kritika számára. Hemzsegnek a hírek az elmarasztaló cikkektől itthon és külföldön egyaránt, a vészharangok ezer decibellel konganak. És tényleg, zuhan a forint, a BUX, figyelmeztet az EU; leminősítés, válság készül (mindez tízmilliárdokkal drágítja az ország finanszírozását); az emberek pedig gonosz kérdéseket tesznek fel pénzükről, amit a kormány elvesz, de azt mondja, valójában mégsem, inkább megvédi. Csak valahogy nem túl meggyőzőek a kormány frázisai, nehéz magyarázni a bizonyítványt. Legutóbb Mellár Tamás nyilatkozta, hogy az államosítás tiszta haszon, végre a nyugdíj alapok nem fogják államkötvénybe fektetni a pénzüket, ezért az államnak nem kell majd kamatot fizetnie, és tud spórolni. Majdnem lekapartam magam.

Az egész a végkielégítések utólagos 98 százalékos adójából indult. Hálás terület, politikai kinevezettek botrányai botrány hátán, még egy ősszoci sem jelenti ki jó szívvel, hogy a több tíz milliós végkielégítések jogosak lennének. A kormány húzott egy merészet, és elvette tőlük, az Alkotmánybíróság meg beintett. A kormány meg vissza az AB-nek, középső ujjal.

De miért is tiltakozott az AB annyira? Mert a jogbiztonságot, így az alapvető emberi jogokat sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás. Ha történetesen a kormánytöbbség úgy határoz, a zokni-szandál kombináció a jó ízlésre kirívóan veszélyes, és ezért visszamenőleges hatállyal tiltja viselésüket, elég csak feltúrni az albumokat meg a merevlemezt a kompromittáló képekért, és már jöhetnek is a 100.000 forintig terjedő bírságok. Ez pedig, ahogy Hank Moody mondja, No bueno.

Ha a Fidesz gyárt egy új alkotmányt, bármilyet, az alapján is alkotmányellenes lesz ez a rendelkezés, de az AB jó eséllyel legfeljebb blogolhat róla, meg nem semmisítheti a jogszabályt. Éljen a jogállam!

Nyugdíj ügyben is hasonló a helyzet. Ha valaki nem lép vissza az állami rendszerbe, továbbra is vonják tőle a nyugdíjjárulékot, de a nyugdíját úgy kalkulálják, mintha nem is dolgozott volna. Néhány gonosz jogász rámutatott, hogy ez nem lehetséges, mert a járulék lényege, hogy tőlünk vonják, de idővel kapunk érte valamit, nem pedig a nagy semmit. Válaszul a kormány bejelentette, hogy ezentúl nem járulék, hanem adó formájában szedi be ezt az összeget, az adóért pedig nem jár automatikusan ellenszolgáltatás. Zseniális húzás, gondolom valamelyik csodagyereknek a Gazdasági Minisztérium jogi osztályán még most is veregetik a vállát, csak a tanárai fogják a fejüket.

A kormány elképzelései szerint tehát, ha a Ladámra Porsche emblémákat ragasztok, és önszorgalomból teszek rá egy dögös spoilert is, akkor az onnantól kezdve menő sportautóm lesz. Azért én megkérdeznék erről egy egyszerű közlekedési rendőrt.

A probléma egyszerű: ha valaki tizenöt éve fizeti a nyugdíjjárulékát, és most elutasítja a visszalépést, a szolgálati ideje miatt nem nagyon kaphat nyugdíjat. Tizenöt évnyi járulék – vagyis az állam által vállalt kötelezettség a nyugdíjra – megy a kukába, csak mert a kormány most úgy döntött, hogy ezt nem veszi figyelembe.

A legrosszabb az egészben, hogy elvileg lehetséges lenne olyan konstrukciót kidolgozni, amelyben a kormány tényleg csak kölcsönveszi a pénzt, mert szüksége van rá, lehetne valódi garanciákat adni az embereknek a visszafizetésre, esetleg olyan kedvező feltételeket, amely hatására maguktól visszalépne sok állampolgár. Furcsa mód ezzel meg se próbálkoztak. Vagy ha nem ez volt a cél, lehetne egy átgondoltabb szabályozás, a kormány úgy is ellophatná a pénzünket, hogy nagyságrendekkel kevesebb jogszabályt, jogot sért. De a rendszer kidolgozatlan és mégis ezer sebből vérzik: nyilvánvaló, hogy ebbe se fektettek egyetlen munkaórát sem..Ezért vagy úgy gondolták a rendszer megalkotói, hogy ha egy jogot megsértenek, onnantól kezdve mindegy mennyit sértenek; vagy baromira nem érdekelte őket az egész. Hogy kétharmados többséggel, minden belső kontroll nélkül, elég kinyilatkoztatniuk, hogy legyen, az úgy is lészen, akárki, akármit is mond.

Ha demagóg akarnék lenni, adja magát a gondolat: legközelebb a banki megtakarításainkra, ingatlanjainkra, vagy ne adj isten gyermekeinkre lesz szüksége az államnak, azt is megkaphatják, megvédhetik nekünk. De ne menjünk ilyen messze, a probléma enélkül is nyilvánvaló: ha sikerül nekik, az rossz az érintett hárommillió pénztártagnak, és rossz lesz tízmillió magyarnak, mert szabadon eresztünk egy gátlástalan csapatot, ami joggal hiheti, hogy bármit megtehet. De ha nem jön össze a Matolcsy-féle nyugdíjreform, ezermilliárdok fognak hiányozni a költségvetésből, és megint padlóra kerülhet az ország.

Még nem tudom melyik öklömbe harapnék inkább.