A hír: Fellegi lemondott. A hír kissé cizelláltabban: Fellegi lemondott, Matolcsy maradt.

Fellegi teljesítménye távolról sem acélos, de nála gyengébben muzsikáló kormánytag szép számmal akad (hiába ez a kis magyar valóság), mégis neki kellett mennie. Ez a kis magyar valóság.

De Matolcsy meddig maradhat?

Egy politikus, különösen egy pénzügyminiszter/gazdasági miniszter nem mond le csak úgy. A hatalom az hatalom, hiába.. A lemondást ki kell kényszeríteni.
 

Kikényszeríti a politikusi lelkiismeret (igen elvétve ilyet is találni), ha egy-egy ügy vállalhatatlan az illető számára. Gyanítom, erre Gyuri esetében nem fog sor kerülni.

Kikényszerítheti a nemzetközi piac is, amikor zuhan a pénz, válság van, kamatfelár, és a többi. Akkor a miniszterelnök egy elegáns mozdulattal lecserélheti a miniszterét egy másikra. Új arc, új program, a befektetők megnyugszanak egy időre és minden rendben lesz. Tisztáldozat a tiszta lap érdekében.

A harmadik verzió belpolitikai: a gazdaságpolitikája miatt annyira népszerűtlen (vagy annyira hülyét csinált magából, tette hiteltelenné magát) az a bizonyos miniszter, hogy a korábbi szövetségesei, párttársai jobbnak látják a veszteség minimalizálása érdekében megszabadulni tőle. Míg az aurája be nem piszkítja őket is.

Ha mindezt lefordítjuk Matolcsyra, megállapíthatjuk, hogy semmi oka sincs lemondani. A kormány még mindig fennen hirdeti, hogy nem akar gazdaságpolitikai váltást, nincs semmi baj, ha mégis van az a külföld miatt van, de nincs baj. Sőt Matolcsy még új, zseniális tervet is összegründölt gyorsan, még kiderülhet, hogy neki nem volt ideje az IMF-el foglalkozni, nem a személye volt nemkívánatos a tárgyalásokon. Ez a mi szerencsénk: egy-két nap lázas erőfeszítés és máris itt a nagy nemzeti megváltás, a növekedés. A méltatlanul alulértékelt gazdasági miniszterünk (újfent) megmutatja nekünk az egyetlen igaz és üdvözítő irányt, amellyel lealázhatjuk Európát, és kicsit a világot, minden huhogó közgazdász, statisztika, és gazdasági racionalitás ellenére is.
Megállapodunk az IMF-el, de csak hogy a sok marha befektető megnyugodjon. Közben megkeresik a titkosszolgálatok kik indítottak alattomos támadást a  a fizetőeszközünk ellen (csak nehogy a kormányban találják meg őket). Szóval nincs, és nem is lesz érdemi  gazdaságpolitikai fordulat, Matolcsy nem csinált ánuszt a szájából. Ha mégis lesz, amire Orbán már utalgat, akkor se lesz. Tiszta sor, nem kel lemondania a mi Gyurinknak.

Belpolitikai szinten meg feneketlen árkaink vannak, ilyen apróság, mint néhány baki egy gazdasági minisztertől nem fog gyökeres változásokat hozni. Eddig is inkább a gyűlöletről szólt a magyar belpolitika, miért pont most váltaná fel a józan észé? A Fideszt kevesebben szeretik, mert nem hozta el az ígért Kánaánt, és sokan veszítik el az állasukat, meg jönnek a sárga csekkek számolatlanul, de a legtöbb állampolgárunk ezt nem köti össze Matolcsy ügyködésével. Ha lemondana, az talán a gyengeség olyasfajta beismerése lenne, amely több szavazatot vinne mint hozna. A kormányon nincs nyomás hogy lemondassa, hiszen nem emiatt fogja elveszíteni a következő választást, ha elveszti.

Ezek után csupán néhány ellenzéki politikus és értelmiségi hőbörög, egyébként lássuk be, tényleg tök fölösleges lemondania Maolcsynak itt és most. Majd ha OV úgy dönt, új gazdasági sámánra van szüksége a régi helyett.