A lagymatagra sikerült Nagy Bejelentés kapcsán felmerült, hogy a csökkenő népszerűség miatt a Fidesz megijedt, és nem mer keményen reformálni, megpróbálkozik inkább a bársonyosokkal, meg a rejtettekkel. A megállapítás, vagy legalábbis az első fele biztosan nettó baromság. A Fidesz azért nyert választást, mert volt egy béna, korrupt kormányunk; egy gazdasági válság; meg egy jól sikerült vérdemagóg kampány. De aligha gondolhatta bármilyen jobboldali politikus, hogy ezt a népszerűséget négy évig töretlenül meg tudják őrizni: még ingyen sörrel, vagy Nagy Magyarországgal sem. Amúgy nem is kell, elég ha most nem szerzik meg stabilan az elpártolókat az ellenzékiek, majd 2014-ben a választások előtt el lehet szipkázni őket újra.
Vagyis nem ez az ok, de akkor vajon miért csak erre a Matolcsy tragikomédiára volt képes a kormány? Azt a nyomorult anyagot egy nap alatt össze lehetett hozni köldöknézéssel és Power Point készítéssel együtt, mi meg hónapokat (majd egy évet) vártunk rá. Mert csak annyit tudtunk meg belőle, hogy szarban van az ország, és majd lesznek kidolgozott tervek a kilábalásra – ebből adódóan a kormányváltás után is bátran elő lehetett volna állni vele, ugyanannyira lett volna megalapozott, csak kevésbé megkésett.
Tegyünk hozzá kórusban, jó hangosan: szeretjük a szerkezeti reformokat. Sőt, tudjuk, hogy kellenek. A varázsszó már megvolt, de azért akad probléma is. A szerkezeti reform nem attól az, ami, mert úgy hívjuk, hanem mert akként működik. Tehetünk a trabinkra ágaskodó lovas emblémát, befesthetjük pirosra, de az összhatás eléggé kétséges lesz.
Esetünkben nem a nehéz, hogy kitaláljuk, honnét veszünk el – egy ennyire rosszul működő gazdaság és államigazgatás esetén ez szinte mindegy – hanem hogy hogyan.
Mert ha valaki komolyan azt gondolja, hogy pl. a gyógyszerkasszából egy radír és egy ceruza segítségével el tud venni százhúsz milliárdot (miközben nem növeli a lakosság terheit!!!!), az klinikai eset. A valóságban hogy egyáltalán esély legyen ennek megvalósítására, az egész egészségügy rendszerét a kórházak működésétől kezdve, a gyógyszerfelírási szabályozáson át, a közgyógyellátottak rendszeréig át kellene alakítani. Sajátos módon Szócska Mihály még saját kis reformjára vonatkozó ötletek összegyűjtésénél tart, aligha ő köpte ki ezt az összeget. És hopp, máris komolytalanná vált a Nagy Bejelentés.
De jogosan megkérdezhetjük azt is, hogy ha 200.000 rokkantnyugdíjast ripsz-ropsz reaktiválunk (és legalább kétszer ennyit lehetne, meggyőződésem) velük mi lesz a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben. Mennek munkanélkülinek? Persze, az sokkal jobb az államnak is. Vagy az utcára? Szóval azért jó ez a huszáros lendület, de néha próbálkozzunk meg egy kis gondolkodással is.
A kiadáscsökkentések ettől még működhetnek, csak ne sarokszámok megálmodásával kezdjük, induljunk ki talán – konzervatív módon – a valódi lehetőségekből.
Sajátos módon hasonló problémák vannak a bevételek növelésével is, pedig az sokkal inkább rutinból szokott menni. Alapban nem vagyok bank párti, korábban tényleg óriási nyereségeket zsebeltek be és vittek külföldre, de ezt aligha lehet egy-két év alatt visszaszedni tőlük. Az azért tényleg vicc, hogy egyrészt baromi magas sarcot kapnak, most már évekre meghosszabbítva, másrészt a lakosság védelme címszó alatt ellehetetlenítik a működésüket, hiszen már a nem fizetők felé sem tudják érvényesíteni a jogaikat. Az eredmény valószínűleg az lesz, hogy a bankok üldögélnek a pénzükön, élnek a korábbi hitelek kamataiból, és senki (sem magánszemély, sem cég) nem fog hitelt kapni, vagy csak abnormális feltételekkel. Így nem lesz egyszerű gazdasági növekedést elérni. De beszélhetünk az e útdíjról is ami nagyon modern meg igazságos de ha a tervek szerint 80 milliárd pluszbevételt eredményez, az nagyjából újabb 80 milliárd elvonás a lakosságtól modern és igazságos módon.
Szóval még egyszer, kórusban: szeretjük a szerkezeti reformokat. Sőt, maximálisan értékeljük, hogy a kormány hozzá mer nyúlni a szent tehenekhez, ha nem is vágja le, azért megfeji őket. A bizonytalanságot viszont nagyon nem szeretjük. Mert a Jóisten se tudja megmondani, hogy mi lesz a bejelentések végeredménye. Az előjelek pedig nem éppen kedvezőek. Nem hogy koherencia nincs az egyes tervezett intézkedések között, de sokszor pont egymás ellen hatnak. És ez még csak egy ködös politikai akarat. Mit fog ebből kihozni túlképzett és lelkes államigazgatásunk? Nem kicsit tartok a dologtól.
