A történet ismert, hetek óta benne tocsogunk, néha már nyakig: a főszereplő a kormány, az ügy az Alkotmánybíróság lenyomása. Áttételesen számos törvény, és sok száz milliárd forint a tét.
Ha lett volna valamire való támogatottságú ellenzéki párt, már túl lennénk egy több százezres tüntetésen az AB védelmére. Emberemlékezet óta nem volt ennyire megosztott és bizonytalan a kormányoldal, és a támogatói. A máskor véres költségvetési időszak tizedannyi fejfájást nem okozott a kormányzatnak, mint néhány macho mondat az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálásáról, akkor is, ha piros hó esik.
Abszurd helyzet, különösen, hogy mindezt a Fidesz szorgoskodta össze magának.
Tudjuk, hogy a kormánynak kell a nyugdíjpénztárak, meg a multik pénze, mint egy falat kenyér. Ha ez a két pillér kiesik, akkora lyuk tátong majd a költségvetésen, ami még Brüsszelből is eltéveszthetetlen lesz. Emiatt érthető, hogy minden eszközt bedobnak, hogy ne legyen gond, és végletekig kihasználják a kétharmados többség adta előnyöket a Parlamentben.
Lehet egyetérteni vagy utálni a módszert, a különadókat, meg a nyugdíjalapok lenyúlását, de tény, hogy a megvalósítás számos kívánnivalót hagyott maga után: hogy ne mondjam, alkotmányellenesre sikeredett, és mellesleg szakmailag is gagyira sikerült. Gagyira, különben a kormány nem alkudozna apróságokon (mert a végkielégítések adóztatása csupán csepp a tengerben) az amúgy semmibe vett, egyébként is jelentéktelen szakszervezetekkel. Ezek a jogszabályok nem igényeltek szakmai előkészítést, és nem is bonyolultak, és még így sem sikerültek. Elég aggasztó bevezetés, hiszen – ha hihetünk Orbán Viktornak – itt nagy változások lesznek minden fronton. Mi lesz azokkal a törvények és rendeletek szövegével, amelyeknek minden sorától ezrek, talán milliók boldogulása, egészsége, jövője fog függeni?
Nem kevésbé fontos kérdés azonban, hogyan lehet, hogy még mindig erről beszélünk, cikkeket, és blogokat olvasunk a témában? Persze nincs új taxisblokád, és nem láncolják magukat emberek kordonokhoz sem, de a közbeszédben és a közérdeklődésben erősen szerepel a téma. Ha valakinek, hát a kormánynak és a Fidesznek az lenne az érdeke, hogy el legyen temetve ez a baki, és lássuk be, abszolút médiafölénnyel és kétharmados parlamenti többséggel rendelkeznek hozzá. Ha akarnák, simán lehetne Magyarországból királyság, vagy alanyi jogon járhatna mindenkinek a Pöttyös Rudi//Fekete Pákó CD; vagy valami ígérgetéssel kilóra megvehetnék az embereket. És mégsem megy. Valahogy mindig hozzá tudnak tenni pár érdekes hírmorzsát a témához. Pedig korábban joggal hihettünk, ha mást nem, legalább kommunikáni tudnak.
Így múlik el a világ dicsősége?
A szocialistákat még a szimpatizánsaik sem a kommunikációjuk miatt szeretik: mondanak valami blődliséget, aztán megveregetik a vállukat, mint Tompikának. Jól van fiam, buta vagy meg tehetségtelen, de legalább akarsz... Az ATV-n megfáradt arcú férfiak motyognak olyasmikről, hogy lehetett volna jobban is kommunikálni, de legalább igaz, meg szakmailag rendben van. És különben is O.V. De főleg akkor kerülnek elő, ha egymást csesztetik, a többi párt meg nem is látszik.
De a Fideszről valami miatt az az általános kép, hogy ők tényleg értenek hozzá. Igaz hogy a 2006-os kampány bukta volt, de akkor is. Aztán jött a nyár, és dőlt a forint az államcsődös szlogen miatt, de az talán menthető azzal, hogy van hosszú távú belpolitikai hozadéka. Az emberek egy életre megtanulták, hogy az MSZP miatt még sokat fognak szívni, talán még a következő választásra is marad belőle egy kis muníció.
Jönnek persze a hírek, hogy elszámították magukat, meg improvizáltak, de ez legfeljebb a probléma kirobbanására magyarázat (bár nem túl hízelgő), de a több hetes nyűglődésre nem. Felmerül a kérdés, vajon érdekében állhat valakinek életben tartani a z ügyet minden terhével egyetemben. Lehet erőfitogtatás, mint amikor a filmekben az ifjú szuperhős próbálgatja az erejét és mellékesen megruház néhány nála látszólag keményebb fickót, de ennek a politikában kevés értelme van. Novemberben nem csökken a népszerűség, és? Az ilyen ügyeknek van egy tűréshatára az emberekben, sokáig nem tűnik különösen fontosnak, aztán hirtelen elkezdenek nagyon méltatlankodni. Hopp, a határozottságból diktatúra lesz, a Fidesz megint nem tudja majd lemosni magáról a megfélemlítés auráját, ami egyenes út a vereséghez.
Ha jövőre gazdasági megszorításokat terveznek, vagy a kívánatos államigazgatási, egészségügyi reformot el akarják kezdeni, ez a balhé nem segít a modellezésben, nem ad semmi támpontot a népszerűségcsökkenéshez, teljesen más kategória a kettő. Ugyanez a helyzet a lassanként előszivárgó Fideszes mutyik esetében. Mondhatnánk persze egyszerűen, hogy rosszul kezelik az ügyet és kész, de egyszerűen rosszul kezelve az ügyet is tengernyi lehetőség kínálkozott volna már a megnyugtató lezárásra.
Az egyetlen logikus magyarázat számomra, hogy most, amikor már nincs több elfoglalható pozíció, elkezdődött (vagy eldurvult) a belső harc a konzervatív pártszövetségében. Mert ez az ügy nyilván ártott a kormány megítélésének is, de két ember – Lázár János frakcióvezető, és Orbán Viktor – soha nem fogja tudni lemosni magáról az AB meghúrcolásának bélyegét. És teljesen biztos vagyok benne, hogy ennek a Fideszen belül is nem kevesen örülnek.
